Kirándulás Solymárról Hűvösvölgybe

Kirándulás Solymárról Hűvösvölgybe

Ezen a kirándulásunkon több új résztvevőt is köszönthettünk, jó volt így többekkel kiegészülve nekivágni az útnak. Kiindulási pontunk Solymár határában induló kedvelt túraútvonal bejárata volt. Innen a Paprika-patak mentén sétáltunk el Budai-hegység legnagyobb vízeséséhez.

A kiránduláson velünk tartott Márk, aki születésétől fogva vak, így megtapasztalhattuk azt is, hogyan segítsük őt abban, hogy részt tudjon venni a túrán.

Márk remekül tudott követni minket, lábai jól bírták a tempót, mi pedig igyekeztünk helyettesíteni a szemét. A vízesésnél rögtön megkérdeztük tőle, hogy le akar-e mászni ő is a vízesés aljára, meghallgatni onnan,hogyan zuhan alá 5 méter magasról a víz. Kis gondolkodás után bevállalta.

Ehhez át kellett kelni a patak vizén, melyet úgy oldottunk meg, hogy nylon zacskókat húztunk a lábára, így száraz lábbal kelhetett át rajta. Először kicsit bizonytalan volt, óvatosan lépkedett, de aztán egyre jobban felbátorodva élvezte a patakban tocsogást. A másik oldalon az 5 méteres sziklafalon kellett megtalálni az ösvényt, ami olyan keskeny volt, hogy nem tudta a vezető vállát fogni. Így volt aki elölről, volt aki hátulról irányította a lábát és a kezét, hogy biztonságosan lejusson. Csodálatos érzés volt megtapasztalni, hogy bízik bennünk, és együtt örültünk a sikernek.

Utunkat folytatva egy elhagyott mészkőbányához érkeztünk, melynek sziklái szintén mászásra csábítottak minket. Márk itt is bevállalta, hogy meghódítja a csúcsot. Önállóan ment, vezetés nélkül. A sziklafalakat tapogatva biztonságos útja volt felfelé. Később gyökerek képeztek számára természetes útmutatót.

Solymári-várat elérve megpihentünk, és elfogyasztottuk ebédünket, a toronyból pedig megcsodáltuk a most elég nedves  panorámát.

Innen petyegő esőben folytattuk utunkat a zöld jelzésen Gercse felé, ahol egy középkori templomromot szerettünk volna megnézni. Az eső egyre jobban rákezdett, így mi is meggyorsítottuk lépteinket. Egy ponton a GPS azt jelezte, hogy az ösvényen jobbra kanyarodva érjük el a célunkat. A probléma az volt, hogy nem nagyon mutatkozott arrafelé járható út. Mi azért megindultunk a jelzett irányba. A meredek hegyoldalt csúszós falevéltömeg fedte. Egymást támogatva végül szépen lassan felértünk a hegytetőre, arcunk kipirult. Mikor kilihegtük magunkat irányt vettünk a Gercse templom felé. Már-már azt hittük meg sem találjuk már, amikor a nappal utolsó fényeinél mégis megpillantottuk.

Most is megcsodáltuk a kedves kis templomot, majd folytattuk tovább utunkat a busz felé, mely hamarosan visszavitt minket a civilizációba.

Fotókat készítették: Virlics Patrik, Fodor Éva, Sasvári Katalin, Cséfalvay Katalin