Pszicho kanapé a Design Héten
Design és a Pedagógus
„Az illúzió születése nem a valóság halála.
↔
A valóság születése nem az illúzió halála.”
Az országos hírű Design Hét alkalmából lehetőségünk adódott projektünk kivitelezésére, amely a „Pszicho kanapé” nevet kapta. Először ijesztőnek tűnt az előttünk álló projekt kivitelezése, tekintettel arra, hogy még csak első évesek vagyunk a Pedagógiai és Családsegítő Munkatárs szakon, azonban a projekt folyamán bebizonyosodott tökéletesen együttműködő, kreatív osztályközösségünk van. Az ötlet forrása is már egy kooperatív „Brain Storming” eredménye lett, azonban ez a munkafolyamat során, rugalmas alkalmazkodásunknak köszönhetően még jobban tökéletesedett.
A projekt kivitelezése során is számos örömteli percben részesülhettünk, aminek köszönhetően szintén pozitív irányba alakult az osztályközösségünk. Serfőző Magdolna, mint tanári támogatónknak köszönhetően az ötletet sikeresen véghez tudtuk vinni.
2019.10.10-re a SZÁMALK – Szalézi Szakgimnáziumban egy kész projekttel rendelkeztünk, amelyet interaktív élménnyel gazdagítottunk. Pszichokanapénk – ahogy az a képeken is látható – egy fontos funkció betöltését szolgálta, ugyanis projektünk célja az volt, hogy a felnőtt kontra gyermek látásmódját szemléltesse. Ez abban mutatkozott meg, hogy annak függvényében, hogy a Résztvevő a kanapé mely részét választotta, olyan viselkedésmódban részesítettük. A felnőtt oldalon egy „Pszichológiai konzultációban” vehettek részt az érdeklődők, a gyermeki oldalon pedig a „Gyermeki – én – re” való visszaemlékezés volt a cél, játékokkal, gyermeki bánásmóddal egybekötve. Örömünkre számos jelenlevő érdeklődött projektünk iránt, amelyre büszkén tekintünk, bízva abban, hogy ez a projekt több ember számára is hozzásegített a „felnőtt – én”, „gyermek – én” jobb megismeréséhez.
Következzen pár visszajelzés a projekttel kapcsolatban osztálytársaink részéről:
„Nagyon társaság kovácsoló hatása volt, mikor készítettük a projektet.”
„Újra gyereknek érezhettük magunkat a készítése alatt, kiélhettük a gyermeki önmagunkat.”
„Véleményem szerint a felnőtt oldalon érdekes dolgokra „bukkanhatott rá” önmagában a résztvevő, amíg a gyermeki oldalon újra gyermeknek érezhette magát. – ez fontos része az önmegismerés mechanizmusának.”
„A másodéves pedagógia szakosokkal is sikerült megismerkednünk és a beszélgetések/játszások alatt sok embert meg tudtunk ismerni.”
„Nekem az tetszett a kanapésnál, hogy belevihettem én is az ötleteim. Éreztem, hogy egy közösséghez tartozom. És szerintem ez a fontos, hogy az ember érezze hasznos tagja a társadalomnak és az a közösség ahova jár, szeretik.”
Beszámolónkat készítette:
Pedagógiai és Családsegítő Munkatárs szakos diákok, 1. Évfolyam