Kirándulás hegyeken-völgyeken Dobogókő környékén
Idei első kirándulásunkat A Rám-szakadék-Dobogókő-Vadálló-kövek útvonalra tervezetük. 9 órakor gyülekeztünk Újpest-Városkapu buszvégállomáson, ahol egy Erasmusos diákseregnek köszönhetően csak a második csuklós buszra fértünk fel, ott is csak lapjával. Másfél óra nyomorgás után értünk Dömösre, ahol fellélegezve szálltunk le a buszról. Sajnos a külföldi diákok is a Rám-szakadék felé vették az irányt, így a szűk járatokban és a létrákon szinte araszoltunk. Mégis hamar feloldódtunk az erdőben, és elszántan kapaszkodtunk a sziklába vésett láncokba.
Mire hátunk mögött hagytuk az összes létrát, megéheztünk, és elfogyasztottuk a jól megérdemelt ebédünket és egy kis pálinkát is Laci jóvoltából.
Így erőre kapva a sárga jelzésen egy meredek kaptatón folytattuk az utunkat Dobogókő felé. A fák között időnként rá tudtunk pillantani a szemközti hegyekre, de igazán szép panoráma a Rezső-kilátónál, majd Dobogókő tetején tárult elénk.
Innen egyenesen a Dunakanyart, és utunk végcélját, a Vadálló-köveket láthattuk, és többen úgy érezték, hogy annyira messze van, hogy szinte hihetetlen, hogy még sötétedés előtt elérjük.
Nekiindultunk az előttünk álló 6,5 km-nek. Kezdetben lefelé vezetett az út, majd egy ideig a völgyben haladtunk. Hamarosan azonban újra emelkedni kezdett az út, és egész Prédikálószékig egyenletes tempóban, folyamatos hegymenetbe kapcsoltunk.Meg sem álltunk a kilátó tetejéig, ahonnan megcsodáltuk, a Visegrádi várat, a Börzsönyt, a Duna kanyarodását, és elfogyasztottuk az uzsonnánkat is.
A kilátóból végül a szél kergetett tovább minket, és lassan leereszkedtünk a hegygerincen.
A következő néhány kilométer volt az út fénypontja! Szélcsendes, a lemenő nap fényében fürdő időben értünk a Vadálló-kövek izgalmas szikláihoz. Minden sziklának felmásztunk a csúcsára, és alig bírtunk betelni a táj szépségével. Nem akaródzott sehogysem tovább indulni! Mégis muszáj volt mennünk, ha nem akartuk lekésni az utolsó buszt. A lefele vezető út talán még fárasztóbb volt, mint felfelé menni! A meredek, kavicsos talajon bizony nem volt egyszerű 18 km után combból megtartani magunkat, remegett a lábunk!
Még sötétedés előtt leértünk a hegyről, de a buszra csaknem 1 órát kellet várni. Szerencsére Cinci jól ismerte a környéket, így elkalauzolt minket a dömösi kocsmába, ahol melegben ettünk-ittunk. Csaknem 8 óra volt már, amikorra buszra szálltunk, és szerencsére kaptunk ülőhelyet is, így kényelmesen utazhattunk a budapesti végállomásig.
Nagyon vidám és szép napot töltöttünk együtt!
A fotókat készítették: Virilics Patrik, Cinci Bán, Takács Patrik, Cséfalvay Katalin
